Közismert, hogy az alkohol nem mindenkire hat egyformán. Van, akinek már egy pohár bor is a fejébe száll, és van, akin fél liter bor elfogyasztása sem látszik. Az egyes embereknek az alkohol tűrőképessége nagyon különböző, az elfogyasztott szeszesital hatását olyan tényezők befolyásolják, mint
- pszichés státusz,
- a fizikum állapota,
- az előzetesen elfogyasztott étel mennyisége és minősége,
- alkoholizálási tréning, stb. 

Másként fogalmazva, az elfogyasztott alkohol mennyisége és az alkoholos befolyásoltság mértéke között nem egyenes, közvetlen az összefüggés, hanem számos, - a szubjektumban meglevő – tényező módosító hatásaként jelenik meg a végső eredmény. 

E tényt számos neurológiai, íráspszichológiai publikáció is alátámasztja, melyeknek rendre az a végkicsengésük, hogy a kézírás vizsgálata során markánsan megjelenik a mikromotórium, a központi idegrendszer alkoholos érintettsége, ennek detektálása és klasszifikációja viszonylag egyszerűen algoritmizálható feladat. A kézírás torzulásából, az írás vizsgálatából azonban – a szakirodalomban általános vélekedés szerint - megbízhatóan nem lehet következtetni az elfogyasztott alkohol mennyiségére és minőségére, mert az egyedi különbségek, a körülményváltozók gyakran meghatározóbb szerepet gyakorolnak a kézírásra mint az elfogyasztott alkohol. 

Az ittasság vezetés törvényi szankcionálását a szeszesital központi idegrendszerre gyakorolt hatása indokolja, mely többek között a gátlások oldásában, reakcióidő csökkenésében nyilvánul meg, ezáltal pedig a közlekedésben való részvételre van kihatással. 

A szankcionálás egyrészt az alkohol fogyasztás puszta tényéhez, másrészt a szeszes italtól befolyásolt állapothoz kötődik
Maga a fogyasztás, azaz, hogy a szervezetben a vezetés alkalmával alkohol van, szabálysértés, míg a szeszes italtól befolyásolt állapotban történő vezetés bűncselekmény megállapítását alapozza meg.
A büntetőjogi kategorizálás vétségként rendeli büntetni, ha szeszes italtól befolyásolt állapotban történik vasúti, légi, gépi meghajtású vízi jármű illetve közúton gépi meghajtású jármű vezetése.
Az említett cselekmény bűntettnek minősül és a törvény szabadságvesztéssel rendeli büntetni, ha a szeszes italtól befolyásolt állapotban történt vezetés súlyos testi sértést, maradandó fogyatékosságot, tömegszerencsétlenséget, halált, vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz. 

A bírói gyakorlat a szeszes italtól befolyásolt állapoton azt érti, amikor a véralkohol koncentráció foka, valamint a klinikai tünetek együttes értékelése alapján megállapítható, hogy szeszes ital fogyasztása következtében a járművezető már nem képes biztonságos vezetésre. Ennek megfelelően a befolyásoltság ténye büntetőjogi konzekvenciákkal jár, a befolyásoltság mértéke, pedig az adott bűncselekmény tárgyi súlya szempontjából releváns.

A befolyásoltság ténye és annak mértéke megállapításakor a jelen ítélkezési gyakorlat a véralkohol-vizsgálat eredményét tekinti irányadónak. Az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 1994. november 30. napján kelt 13. sz. módszertani levele az alkoholos befolyásoltság fennállása és mértéke véleményezéséhez az alábbi értékeket rögzíti:
0,20 alatt negatív,
0,21-0,50 között: ivott, de alkoholosan nem befolyásolt,
0,51-0,80 között: igen enyhe,
0,81-1,50 között: enyhe,
1,51-2,50 között: közepes,
2,51-3,50 között: súlyos,
3,51 felett igen súlyos fokú az alkoholos befolyásoltság. 

A befolyásoltság szempontjából a jog a 0,8 ezrelék véralkohol-koncentrációt meghaladó értéket tekinti meghatározónak. Ebben az esetben szükségtelen a járművezetésére való alkalmasság vizsgálata, mivel az ezen érték feletti mennyiségnél már az alkohol fogyasztás klinikai tünetei hiányában is törvényszerűen jelentkezik az emberi cselekvőképesség korlátozottsága.

A jelenlegi orvosi szakirodalom ugyanakkor 0,5 ezrelék felett tartja szükségszerűnek az -akár minimális- klinikai tünetek megjelenését, azaz a gépjárművezetői képesség korlátozottságát. Ezért tekinthető orvosi szempontból 0,51-től -ilyen vagy olyan mértékben- alkoholosan befolyásoltnak az ittast. Tehát a mai orvosi szemlélethez képest a 0,8 ezrelékes jogi határérték egy művi jogalkotói kreáció, az egész rendszerrel is ellentmondásban lévő, finoman szólva elavult szemléletet tükröz, (más kérdés, hogy más országokban is előfordul).

A fentiek értelmében a jog szempontjából külön vizsgálat tárgyát képezheti hogy a fogyasztás eredményezett-e befolyásoltságot, ha a véralkohol-érték az igen enyhe kategóriába, vagyis 0,51-0,8 érték közé esik. Az alapkiindulás ilyenkor, hogy az érték szabálysértés megállapítására ad alapot, azonban, ha megállapíthatók az ittasság olyan fizikális tünetei is, melyek a befolyásoltság fennállását támasztják alá, a cselekmény a büntetőjogi kategória szerint, bűncselekményként bírálandó el. 

A mindennapi életben véralkohol-vizsgálati eredmény, és/vagy az elkövető által tanúsított magatartás, az ittasság fizikálisan megnyilvánuló jelei, tanúvallomások figyelembevételével kell állást foglalni a befolyásoltságról és annak mértékéről. 

Akkor, amikor az eljáró hatóságok, szakértők a szervezetben meglévő alkohol mennyiségét állapítják meg, és csak erre alapozva születik meg – a szabálysértés vagy bűncselekmény szempontjából releváns - alkoholos befolyásoltság mértékének meghatározása, valójában fennáll a pontatlanság, az egyedi eltérések figyelembe nem vételének lehetősége. 

A korszerű íráspszichológia, grafológia legújabb kutatásai előrelépést jelenthetnek e kérdésben.
A Grafológiai Intézetben kifejlesztett alkoholos befolyásoltságot mérő kézírásvizsgálat során laboratóriumi, ellenőrzött körülmények között a vizsgált személyek meghatározott protokoll szerint kontrollált mennyiségű alkoholt fogyasztanak, eközben folyamatosan írásmintát veszünk tőlük, melyet objektív, egzakt mérésekkel minősítünk.

A mikromotórium regisztrációja komputeres grafometria segítségével történik, on line és off line eljárással. Ennek lényege, hogy az írásgörbét a szkenner, illetve digitális tábla segítségével digitalizáljuk, az írás görbét a számítógépbe táplálva algoritmizáljuk, melynek eredményeként a görbe olyan fizikai tulajdonságait mérjük, mint- a kézírás kiterjedésbeli tulajdonságai (méret, sűrűség, sűrűség eloszlása,)
- a kézírás irány jellemzői (preferált irány, iránytartás, tremor, irányváltás paraméterei,)
-a kézírás dinamikus jellemzői (nyomaték, sebesség, gyorsulás, toll iránytartása).

A komputeres grafométeres eljárás nagyfelbontású, érzékeny mintavételi lehetőség, másodpercenként ezer, illetve centiméterenként száz mérési pont segítségével követjük az író mozgást.
E nagymennyiségű adat lehetővé teszi, hogy egészen pontos képet kapjunk a mozgásvezérlés és kivitelezés legbonyolultabb megnyilvánulási formájáról, a kézírásról.
Az elfogyasztott alkohol és a mikromotorium együttes monitorozása lehetővé teszi, hogy vizsgáljuk: a személy szervezetében található alkohol mennyisége, és az alkoholos befolyásoltság milyen viszonyban áll egymással, azaz az alkoholfogyasztás és az alkoholos befolyásoltság egyedspecifikus regisztrációja válik lehetővé. 

Ehhez természetesen szükséges, hogy meghatározzuk az alkoholos befolyásoltság mértékegységét. Az elfogyasztott alkohol mennyiségével történő kvantifikálást az is elősegítette, hogy ez egyértelmű, jól számolható mértékegységgel, százalékkal, véralkohol szinttel kifejezhető.
Az alkoholos befolyásoltság olyan formájú tipizálása, hogy az elfogyasztott szeszes ital milyen mértékben változtatja meg a személy magatartását, kontrollját, már nem kínál ilyen könnyű kategorizálási lehetőséget.
Adott a lehetőség, hogy egy populációt alapul véve alacsony, közepes, magas címkével ellátott osztályokat hozzunk létre.
Másik lehetőség, hogy az alap standardizálási mérések során skálákat generálunk, melyek alapján a mikromotoros teljesítmény már klasszifikálható. (Itt figyelembe kell venni azt is, hogy eredendően különbség van az egyes emberek motoros képességei – skill - között. Éppen ezért szükséges, hogy testre szabott, egyedspecifikus kalibrálások szülessenek.) 

Adataink alapján, - a korábbi szakirodalom eredményeivel egybecsengően – nagy eltéréseket tapasztalhattunk a téren, hogy az egyes emberek kézírása milyen mértékben változik meg ugyanolyan mértékű alkohol elfogyasztása után.
Ezek a vizsgálatok természetesen magukon viselik a laboratóriumi mérések jegyeit, és nem gondoljuk, hogy pontosan tükrözik az elkövetéskori állapotot. Azonban e kísérletek legalábbis modellezni képesek, hogy az eljárás alá vont személy reakciói mennyiben felelnek meg a jog által szankcionálni rendelt paramétereknek. 

Úgy gondoljuk, hogy bár még kutatásaink elején járunk, azonban már körvonalazódik annak a lehetősége, hogy a szakértői tevékenység nyomán az igazságszolgáltatás árnyaltabb képet nyerjen mindarról, ami az eljárás alá vont személy pszichikumában és fizikumában történik az alkohol hatására.

• Házassági vagyonjog