A közúti közlekedésbiztonság közép-, és hosszú távú (2005-ig, valamint 2010-ig tartó) programja azon tevékenységek összefoglalását tartalmazza, melyek elengedhetetlenek a felvázolt célok eléréséhez. Mindenekelőtt szükséges megemlíteni, hogy a közúti közlekedésbiztonság megteremtése, és javítása egyaránt összetett feladat, melyből tevékenyen ki kell, hogy vegye a részét az érintett területtel kapcsolatosan kormányzati szinten felelős Belügyminisztérium, Közlekedési és Vízügyi Minisztérium, Oktatási Minisztérium, Pénzügyminisztérium illetve egyéb problémák megoldása esetén további szakminisztériumok.

A közúti közlekedésbiztonság közép-, és hosszú távú fejlesztési programja az elképzelések megvalósításának generális lehetőségeit vázolja fel. Természetesen a megjelölt célok eléréséhez - a területi, illetve a helyi sajátosságok figyelembe vételével - más és más út vezet. A koncepcióban megfogalmazott gondolatok egyrészt általánosnak tekinthetőek, másrészről azonban miden érintett szervezet csak a saját lehetőségei szerint tudja megvalósítani elképzeléseit.

A közép-, és hosszú távú fejlesztési program tervezetének elkészítése során megvizsgáltuk a korábbi - ebben a témában megírt - tanulmányokat (Világbanki jelentés-1992, Gerondeau jelentés, Osztrák középtávú tervezet, stb.), értékeléseket, az országos és megyei rendőri szervek véleményét. Ezek sok helyen tartalmaznak előremutató megállapításokat, azonban e javaslatok értékeléséhez számításba kell vennünk a több helyen változtatásra (harmonizációra) szoruló közlekedéssel foglalkozó, vagy azzal érintett jogszabályokat (KRESZ, Nemzeti Közlekedésbiztonsági Program, stb.).

A program megalkotásával kapcsolatban le kell szögezni, hogy az alább megfogalmazott megállapítások leginkább a rendőrségi (pontosabban: közlekedésrendészeti) szakterületre vonatkoznak, azonban a megjelölt változások kiterjedhetnek más területekre is, melynek megítéléséhez, valamint adott esetben a szükséges változtatás végrehajtásához - és így az eredmény eléréséhez - széleskörű szakmai koordinációra, adott esetben jogszabály -változtatásra van szükség.




A jövőbeni feladatok (újra) elosztásánál mindenképpen számba kell venni a BM. Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság tevékenységét, ami integráltan kezeli az egykori tűzoltóság, valamint polgári védelem által végrehajtott feladatokat, valamint a közlekedés számos területén bekövetkezett változások szükségképpeni megjelenését.

A célok kitűzésénél, már kezdetben le kellett győzni azt a kettősséget, ami egyrészről az elérhetetlen eredmények, másrészről a szkeptikus kicsinyesség tanulmányokban történő felvázolásaként jelentkezett. Mindenképp szükségesnek tartjuk e helyen megemlíteni, hogy mértékadó vélemények szerint a közlekedésbiztonság olyan eredményeket mutatott fel az elmúlt évek során, melyek után komoly feladat lesz a már elért eredmények szinten tartása is. Komoly eredmények elérését nem szabad, és nem lehet felelősséggel - a mai viszonyok ismeretében - prognosztizálni az elkövetkezendő időkre. Természetesen ez a kijelentés csak a jelen állapot paramétereinek (technikai fejlettség, éves GDP, stb.) tükrében állja meg egészében a helyét. Ebből a kijelentésből következik, hogy a lényeges körülmények számottevő változása, szükségképpen együtt járhat a közlekedésbiztonsági helyzet - számokban kifejezett - javulásával.

Az 1990-1999. évek között a közúti közlekedés biztonságában megjelenő kedvező változások (1-5 melléklet) tovább folytatása, és az ehhez szükséges intézkedések megtétele képezi a következő évtizedre prognosztizálható feladatok meghatározását. A program főbb megállapításai előre jelzik, hogy koncentrált intézkedések szükségesek a forgalom ellenőrzés hatékonyságának növelésére. Hangsúlyozottabban jelenik meg a "gyorsforgalmi utak" biztonságának javítása mellett az önkormányzati közúthálózat fokozottabb ellenőrzésének az igénye.


Jelenlegi közlekedésbiztonsági helyzet

Magyarországon a motorizációs fejlődés az 1960-as évek elejétől vette kezdetét. Ettől az időszaktól kezdődően a közúti közlekedésre a gépjármű állomány dinamikus növekedése jellemző. Az 1960-ban regisztrált 319.171 gépjármű 1997 végére 2.795.985-re, közel tízszeresére növekedett, és ez a növekedés napjainkban is tart. A gépjárműállomány átlagéletkora jelenleg 10 év körül mozog (6-7 melléklet).

Megállapítható, hogy Magyarország közlekedésbiztonságában az 1995-től kezdődő időszakban jelentek meg legmarkánsabban a rendszerváltást követő intézkedések eredményei. Az új közlekedéspolitikai koncepció a Nemzeti Közlekedésbiztonsági Program céljainak megvalósítása lehetővé tette, hogy az ország közelítse, egyes mutatókban az évezred végére elérje az európai uniós átlagot.

A közúti közlekedés biztonságát Magyarországon nem elsősorban a személyi sérüléses balesetek száma, hanem azok súlyossági foka veszélyezteti. E vonatkozásban - a bemutatott javulás ellenére - vagyunk legtávolabb a fejlettebb Európától. Előre tervezve, középtávon (2005-ig), illetve hosszútávon (2010-ig), a baleseti helyzetnek úgy
kell megváltozni, hogy az össz balesetszám további mérséklődése mellett a meghatározott időszak végére 2005-ig a meghalt személyek száma 1000-re, 2010-ig pedig 800-ra csökkenjen.

A közlekedésbiztonság elsődleges szerepe az emberi élet megóvása, emellett lényeges feladata a megelőzés eszközeinek felhasználásával a nemzetgazdaságot ért kár enyhítése, ami a Közlekedéstudományi Intézet felmérése alapján 1999-ben elérte a 100 milliárd forintot. Bár az emberi életet nem lehet számokban, pénzben kifejezni, mégis tény, hogy a közlekedési baleset miatt bekövetkezett halál 50 millió forintba, a súlyos sérülés 2 millió forintba, míg a könnyű sérülés 0,6 millió forintba került 1999-ben.

A baleseti adatokat tekintve Magyarország helye nem túl előkelő az Európai Unió országai között (2. melléklet), a folyamatosan javuló baleseti mutatók ellenére sem. Hogy ezt a munkát nagyobb hatásfokkal végezhessük, szorosabb összefogásra van szükség. Ezért gondoljuk úgy, hogy szükséges, egy, az együttgondolkodást elősegítő, előre mutató koncepció kidolgozása.


Az ország közúthálózatának fő jellemzői, jellemző forgalmi adatok:

A magyarországi közúthálózat sűrűsége (7. melléklet) az európai átlagnak megfelel. A 135.478 km. hosszúságú közúthálózatnak 22.3%-a, 30.245 km országos közúthálózat, amely az Állami Közútkezelő Közhasznú társaság, illetve kis részben az autópályák "koncessziós" üzemeltetésében (8. melléklet) működnek. Az országos közúthálózat 98.9%-a kiépített, az önkormányzatok kezelésében levő közúthálózat 66.0%-a kiépítetlen. Autópálya ellátottságunk, és sűrűségünk egynegyede az EU átlagértékeknek.

Az országos közúthálózat napi forgalomszámlálási adatai, illetve az abszolút, és relatív baleseti mutatók bizonyítják, hogy a legnagyobb forgalom az autópályákon, autóutakon áramlik, mindemellett azonban ezeken az utakon kisebb a baleseti kockázat, mint a fő-, és mellékúthálózaton. A személyi sérüléses balesetek több mint 50%-a az országos közúthálózaton következik be.

A balesetek számának csökkentése érdekében a jövőben meg kell oldani:

· az autópálya építési program felgyorsítását,

· a gyorsforgalmi utak korszerűsítését,

· a nagyvárosokat elkerülő szakaszok megépítését, számuk növelését,

· a kerékpár úthálózat növelését,



· megnövelt teherbíró képességű hidak kialakítását.


A közép-, és hosszú távú közlekedésbiztonsági program feladatai az alábbi főbb részekre oszthatók:

a. középtávon:

· a balesetek súlyossági fokának, a meghalt, megsérült személyek számának csökkentése a fő cél. Tovább kell javítani az állampolgárok biztonságérzetét a közutakon(fejlettebb jelzés, és tájékoztató rendszer, segélyhívó rendszer, műszaki mentés hátterének további fejlesztése, stb.), amiben a rendőrségnek, és a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium-nak kell jelentős szerepet vállalni,

· autópálya építési program megvalósítása, intenzívebb fejlesztése a lakott területeket elkerülő közúthálózat, valamint a kerékpárutak építésének felgyorsítása, amiben a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium-nak, illetve a Pénzügyminisztériumnak kell konkrét lépéseket tenni ,

· a jogsértő magatartások megelőzése érdekében fejleszteni szükséges a közúti közlekedés biztonságát súlyosan veszélyeztető szabálysértőkkel szembeni fellépést, a speciális prevenció, és az ezt követő szankcionálás közötti szakmai összhangot, illetve a szabálysértőkkel szembeni gyors szankcionálást,(közlekedési előéleti pontrendszer hatásának összegzéséből - később - levonható tapasztalatok nagymértékben segíthetik e tevékenységet) melyben a Belügyminisztériumnak, valamint a Rendőrségnek kell konkrét intézkedéseket tenni.

A közlekedésbiztonsági program középtávú feladatainak áttekintése során abból kell kiindulni, hogy a tervezett időszak végére - figyelemmel Magyarország EU csatlakozására, valamint az ezzel kapcsolatban támasztott elvárásokra - valamennyi "közlekedő csoport" biztonsága javuljon, olyan korszerű közlekedési környezet kialakulása kezdődjön meg, mely később további fejlesztéseket tesz lehetővé, valamint eleget tesz az EU határok átjárhatóságáról alkotott elképzeléseinek.

b., hosszú távon:

· a közúti közlekedésbiztonsággal közvetett kapcsolatban a humánerőforrás felhasználásával, kezelésével, valamint menedzselésével együtt járó feladatok, mert a feladatok megvalósításában, az emberi tényezők, a közlekedési tudat pozitív irányú befolyásolásában továbbra is meghatározó szerep hárul a közlekedési rendőri szolgálatra, a közterületi szolgálatot ellátó rendőri állományra, amivel kapcsolatban a Belügyminisztériumnak, valamint a Rendőrségnek kell a felmerülő feladatokat megvalósítani,



· a Rendőrség állampolgárok felé irányuló megjelenése, valamint ezen megjelenés során a populáris (az állampolgárokhoz közvetlenül szóló, őket közvetlenül érintő) jelleg további erősítése, amely gyakorlatilag - még a jelen helyzethez képest is - bizonyos fokú arculatváltoztatással jár együtt. Ennek kapcsán a közlekedésbiztonsági propagandában arra kell törekedni, hogy az állampolgárok, a közlekedők felé áramló információk tudatosítsák a pótolhatatlan emberi, és anyagi veszteségeket jelentő balesetek megelőzhetőségének fontosságát, meggyőzéssel, konkrét magatartásformák bemutatásával, elterjesztésével, így a tudatformálás eszközeivel segítve a jogszabályoknak megfelelő, helyes joggyakorlatot. Továbbra is kiemelt figyelmet kell fordítani a propagandának a passzív biztonsági eszközök használatának fontosságára, amiben kulcsszerepet kell hogy vállaljon a Rendőrség, valamint az ORFK Országos Balesetmegelőzési Bizottság egyaránt,

· a közúti közlekedésbiztonság fenntartását, valamint jobbítását szolgáló technikai jellegű feladatok, valamint azon beruházások, befektetések megvalósítása (pl.: utak felületének korszerű bevonattal történő ellátása, korszerű, nagy áteresztőképességű forgalmi csomópontok létrehozása, régi csomópontok átépítése, új körforgalmi csomópontok kiépítése, stb.) melyek megvalósulásuk után szintén direkt módon szolgálják a közlekedés biztonságot. Tovább kell folytatni a lakott területen belüli utak forgalmi terhelésének csökkentését, a sebesség-, és forgalomcsillapítás eszközeinek szélesebb körű alkalmazásával, új eszközök bevezetésével, ami elérésében konkrét feladat hárul a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium-ra, valamint a Pénzügyminisztériumra,

· a közúti közlekedésnek - mint közlekedési ágnak - másik közlekedési ággal való kapcsolatán keresztül a közlekedésbiztonságra hatást gyakorló rendelkezések, intézkedések, a közlekedési rendőri szolgálat további erősítése. Ennek érdekében szorosabban együtt kell működni balesetmegelőzési, és egyéb területen egyaránt a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium, valamint a Belügyminisztérium illetékes szakembereinek.


1., A közúti közlekedésbiztonsággal közvetett kapcsolatban a humánerőforrás felhasználásával, kezelésével, valamint menedzselésével együtt járó feladatok.

A közúti közlekedésbiztonság megteremtése, és fenntartása - ellentétben egyes véleményekkel - egy olyan összetett, magasan kvalifikált szakembereket igénylő feladat, amely csak az érintett szakterületek szoros együttmunkálkodásával valósítható meg, hiszen a rendőrség és ezen belül a közlekedésrendészet e feladatnak csak egy szeletében fejt ki mindennapos tevékenységet. Maga a "Közúti közlekedésbiztonság" egy képlékeny, bizonyos fokig nehezen meghatározható fogalom. Tartalmi elemei között találhatjuk a személybiztonságot, a képzett járművezetők közlekedését, a jogkövető magatartást, illetve a technikai újítások lehetőség szerint minél szélesebb körű alkalmazását.

A közúti közlekedésbiztonság rendőri fenntartása, mint feladat (minőségi) végrehajtására csak egy kellően motivált (anyagilag, és erkölcsileg elismert) rendőr képes. Ennek elérése érdekében mindenképp szükséges a közlekedésrendészeti - illetve a közterületi szolgálatot ellátó állomány - szolgálat megerősítése, eddig kialakított profiljainak megtartása. A végrehajtó állomány képzésének EU - normákhoz igazítása a meglevő képzési rendszer kiegészítésével, a közterületi szolgálatot ellátó állomány nyelvtudásának, valamint a technikai eszközök kezelésének készségszintűvé tétele, illetve minden rendőri szervnél egyöntetű megjelenése nem tűr további halasztást.

Mindezek előtt azonban a személyes példamutatás jelentőségét hangsúlyoznánk, ami önmagában is jogkövető magatartásra sarkall, mindamellett, hogy a közlekedési szabályok maradéktalan (már-már kínosan pontos) betartása a közlekedési rendőri szolgálat fundamentumának tekinthető.

Összegezve tehát megállapítható, hogy a rendőrség egészére vonatkozó humánpolitikai elhatározásnak és fejlesztésnek megfelelően a közúti közlekedés biztonsága érdekében a közlekedési szolgálat szervezetének korszerűsítésével, a feladatok teljesítését lehetővé tevő képzéssel, és folyamatos továbbképzéssel biztosítani kell az állomány szakmai képzettségét. Folyamatosan növelni, korszerűsíteni, és javítani kell a közlekedési szolgálat forgalom ellenőrzési technikai eszközrendszerét.

A jogállamiság szellemében a törvényesség szigorú betartásával tevékenykedő közlekedési, és közterületi szolgálatot teljesítő rendőri megjelenítés a rendőrség imázsának növelése a "közösségi rendőri szolgálat" megjelenésével, az állampolgárokkal meglevő kapcsolatrendszer javításával érhető el. Az állampolgár-barát "intézkedési kultúra" tudatosítja a közvéleményben a rendőri tevékenység célkitűzéseit.


1.1., Gyermekek, fiatalok közlekedésre nevelése.

A közlekedésbiztonság a humánerőforrás kérdésköre felől megközelítve, a szakmai szempontokon túlmenően megvizsgálható szélesebb összefüggéseiben is. Ebben az értelemben a közlekedésbiztonság megteremtésének, megszilárdításának kérdéséhez tartozik a gyermekek, és a fiatalok oktatása, nevelése, mely később kézzelfogható eredményként jelentkezik a közlekedési ismeretekkel kapcsolatban visszaköszönő tárgyi tudásuk, valamint az ebből fakadó biztosabb, biztonságosabb, illetőleg toleránsabb közlekedésük formájában.





A Magyar Rendőrség közlekedésrendészeti szolgálatának - e tárgyban - elvitathatatlan érdeme mindazon számokban is kifejezésre jutó eredmény, mely a közlekedéssel kapcsolatos oktatásban, nevelésben nap, mint nap megvalósul.

A korábbi években, a gyakran erőn felül vállalt feladat végrehajtás ellenére bizony megfigyelhető némi disszonancia ezen a területen, ami adódhatott:

· az eltérő (szakmai) érdeklődés,

· az eltérő képzettségű állomány,

· az anyagi, technikai lehetőségek eltérő volta miatt.

Ebben a kérdésben határozott előrelépést jelentett a NAT (Nemzeti Alaptanterv) bevezetése, amelyben konkrét, egységes feladatok, és célok kerültek meghatározásra valamennyi oktatási intézményre vonatkozóan. A NAT által megfogalmazott célok megvalósításánál mindenképp szükséges a szakterület érintett illetékes minisztériumának, az (Oktatási Minisztérium) bevonása a végrehajtásba. Ennek érdekében lehetőség szerint szorosabbra kell fűzni az együttműködést, elő kell segíteni az információk könnyebb áramlását az érintettek felé.

A rendőrség által irányított balesetmegelőzési bizottságok, megalakulásuk óta a balesetmegelőzési tevékenység koordináló szervezeteivé váltak. Propaganda tevékenységükkel, akcióikkal, és kampányaikkal a közlekedők legveszélyeztetettebb rétegeit célozták meg. Az állandó programok közül kiemelést kíván:

· a gyermekbalesetek megelőzése érdekében folytatott tevékenység, a kerékpáros, és segédmotor-kerékpáros iskola kupa, a különböző tanulmányi, és egyéb versenyek, vetélkedők, gyermekrajz kiállítások szervezése,

· speciális közlekedési ismereteket, valamint ezek gyakorlását biztosító gyermektáborok,

· az iskolai közlekedésre nevelésben a rendőrök részvétele.

A fent említett tevékenységük, valamint a széleskörű társadalmi bázis miatt is szükséges lenne a balesetmegelőzési bizottságok munkájának hatékonyabbá tétele, ami nagy részben függ az adott bizottság anyagi-technikai lehetőségeitől.

A gyermekek, valamint fiatalok oktatásával kapcsolatban reális célként fogalmazható meg az a törekvés, miszerint az általános iskolai tanulmányok befejezéséig a tanulók kapják meg a segédmotor-kerékpár vezetéséhez szükséges elméleti ismereteket, valamint a segédmotoros kerékpár vezetői igazolványt. A középfokú oktatási intézményben folytatott tanulmányaik befejezéséig pedig a "B"




kategóriára érvényes vezetői engedélyt, mely később igen eredményesen hasznosítható - az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő - kerékpáros, illetve segédmotor-kerékpáros, valamint a - motorizáció egyre ütemesebb fejlődésével - a gépjármű közlekedés terén.

A fent említett közlekedési eszközök divatja, térhódítása oly nagymérvű - tekintetbe véve a gazdaság további fejlődését is - egyre inkább létkérdés a biztonságos közlekedéshez szükséges ismeretek készségszintűvé tétele a fiatalok számára. Itt kell megemlíteni a közlekedési eszköz nélküli - szabályos közlekedés - elsajátításának, illetve alkalmazásának fontosságát, hiszen sajnos még mindig számos gyalogos (többségében gyermek) balesetet kell a rendőrségnek vizsgálni.


1.2., Járművezetők továbbképzése, ismereteik szinten tartása.

Hazánkban a jelen gyakorlat szerint a vezetői engedély megszerzése után kizárólag a járművezető belátásán múlik, hogy szükségesnek tartja - e a megszerzett közlekedési ismereteinek szinten tartását, újabb ismeretekkel való bővítését.

A probléma megoldásaként - mint lehetséges alternatíva - komolyan el kellene gondolkodnunk, és kidolgoznunk a járművezetők irányába megvalósuló, kötelező erejű továbbképzési, számonkérési, és szankcionálási rendszert, ezek szerves egységként való működtetését, valamint a kétlépcsős vizsgáztatási rendszer alkalmazását.

Véleményünk szerint a mindenki számára kötelezővé tett, ciklikusan visszatérő közlekedési oktatási rendszer jótékony hatásai, valamint a gépjárművezető képzés színvonalának emelése, már rövid idő után kézzelfogható eredményeket mutatna:

· a közlekedési morál mindennapi megnyilvánulásával,

· a közlekedéssel kapcsolatos tárgyi ismeretekkel kapcsolatban.

E kérdésben nem feltétlenül szükséges új megoldási javaslatot kidolgozni, akkor, amikor ezen "rendszert" (amennyiben a továbbképzést, utánképzést, illetve a szinten tartó képzést rendszerként tekintjük) közlekedési előéleti pontrendszer elméletébe integrálva, ahhoz igazítva hatékonyan alkalmazható a közlekedésbiztonság javítása érdekében.

A probléma megoldása érdekében - figyelembe véve Közép-Kelet Európa közlekedésére jellemző sajátosságokat is - tovább kell erősíteni a közlekedésbiztonság megszilárdításával foglalkozó tudományos kutatások létjogosultságát, hiszen sok tekintetben csak az e tárgyban folytatott kutatások voltak képesek a mindennapi gyakorlatba is átültethető eredményeket felmutatni.



A közép-kelet európai közlekedés minőségét, mindennapi megnyilvánulásait gyakorta jellemzik (nem is minden alapot nélkülözve!) "balkáni"-nak. Annak elérésére, hogy a közúton a járművezetők önkéntes jogkövető magatartását erősítsük, részint csak a saját viszonyaink teljes ismeretében (kellően felkészülve) szabad megállapításokat, összehasonlításokat, megoldási javaslatokat tennünk, részint pedig tudomásul kell vennünk azt, hogy a közúti közlekedés során tanúsított, és tapasztalt magatartásformák nem kizárólagos, és egyedülálló megnyilvánulások, hanem ezen magatartásokban pontosan nyomon követhető a társadalom aktuális állapota.

Konkrétabban: a közlekedésbiztonság megszilárdításával kapcsolatban a pszichológia, illetve a kriminálpszichológia megállapításainak felhasználása közelebb vihet minket annak megértéséhez, miért is oly agresszívek a közlekedők bizonyos helyzetekben (Érdekes lenne megvizsgálni például a keleti, és nyugati társadalmakban az agresszió kezelésének, manifesztálódásának okait, ami gyakorta nem is a közlekedés során alakul ki, hanem egyéb problémás helyzetek kialakulása figyelhető meg a mindennapi közlekedés során.).

Természetesen nem a pszichológia az egyetlen tudomány, mely segítségünkre lehet a közlekedésbiztonság javítását célzó tevékenységünkben, a fenti példát azonban azért helyeztük előtérbe, mert véleményünk szerint e kérdésben így lehetne az elért kutatási eredményeket, probléma megoldásokat a leghamarabb a mindennapi életbe átültetni, a velünk érdemben együttműködő, szakmailag kvalifikált kutatók segítségével.


2., A rendőrség állampolgárok felé irányuló megjelenése, valamint ezen megjelenés során a populáris (az állampolgárokhoz közvetlenül szóló, őket közvetlenül érintő) jelleg további erősítése, amely gyakorlatilag bizonyos fokú arculatváltoztatással jár együtt.

A közlekedésbiztonság megteremtése a rendőrség közlekedésrendészeti szolgálatának alapvető feladata, melyet megvalósíthat:

· forgalom ellenőrzéssel - mint közvetlen rendőri beavatkozással,

· balesetmegelőzési tevékenysége kifejtésével - mint közvetett rendőri beavatkozással.

Jelen koncepcióban a rendőrség közvetlen beavatkozásával (forgalomellenőrzés) nem foglalkozunk. A közvetett beavatkozásként megjelölt balesetmegelőzési tevékenységet megpróbáljuk bővebben kifejteni. Nézeteink szerint ez utóbbi beavatkozási forma sokkal hatékonyabb (lehet) az állampolgárok együttműködésével, mert kevésbé veszik kioktatónak pl. egy óriásplakát, vagy egy tv-ben sugárzott spot jogkövető magatartásra felhívó üzenetét, mintha ezt egy


szolgálatban, és egyenruhában levő rendőr fogalmazná meg irányába egy közúti ellenőrzés során.

A fent felvázolt feladatok - eredményes - végrehajtását továbbra is egy gyakorlott, jól felkészült szakembergárda végezné el akik legnagyobb részben a korábbi balesetmegelőzési aktívákból, valamint a megyei balesetmegelőzési bizottságok jelenlegi munkatársaiból, valamint felkészített rendőrökből állnának, hiszen e munkánál jelentős tényezőként kell számolnunk a szakmai motiváltság kérdésével is.

A közúti közlekedésbiztonság megszilárdítása érdekében kifejtendő végrehajtási feladatok taglalása előtt meg kell jegyeznünk, hogy e témában erőfeszítéseink nem tekinthetők egyedülállónak. Már sok szaktekintély nyilvánított véleményt, így természetesen előfordulhat, hogy az általunk megfogalmazott vélemény egybeesik egy, korábban szakértő, illetve más rendőr kolléga által kialakított állásponttal.

Véleményünk szerint a balesetmegelőzési szakterületnek nem feltétlenül szükséges minden esetben új tevékenységeket, új feladatokat meghatározni, ha a korábbi problémafelvetésre még nem született 100%-ig kielégítő megoldás, valamint a korábbi megoldási javaslat az összes, vagy valamennyi lényeges megoldási elemet tartalmazza a jelenlegi (probléma) helyzetre vonatkozólag.

E gondolatsor tükrében a már korábban meghatározott (közúti közlekedésbiztonságot javító) feladatokat, az alábbi prioritási sorrendben kell definiálni:

· Járművezetői felelősségtudat ébresztése:

Fájó, de sajnos igaz tény, hogy ma Magyarországon több tekintetben balkáni jellegű a közúti közlekedés (pl.: intolerancia mértéke, jogszabályismeret, közúton tanúsított erőszak az elsőbbség érdekében, stb.). Ennek az állapotnak a megszüntetése érdekében:

1. Tudatosítani kell a közlekedőkben, hogy a szabályok az Ő érdeküket, testi épségük megőrzését szolgálják,

2. Ki kell alakítani az önkéntes (ellenőrzésektől mentes) jogkövető magatartást a közlekedőkben, aminek a hatása rövid időn belül érzékelhetővé válik (pl.: ha egyre többen betartják a sebességhatárokat, stb.)

3. A fejlettebb motorizációjú államokhoz hasonlóan a biztosítási rendszerek átdolgozásával, továbbfejlesztésével elő kell segíteni a járművezetők érdekelté tételét a biztonságos közlekedésben.



4. A járművezetői felelősségtudat ébresztése kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy számottevő eredményt csak a pontrendszer - utánképzés - továbbképzés együttes rendszerként való kezelésével érhetünk el.

Összességében, tehát megállapítható, hogy a közúti közlekedésbiztonság vonatkozásában, statisztikai értelemben, előrelépés csak akkor várható, ha e tárgyban a fent említett járművezetői tudatformálással kapcsolatban érdemi változást sikerül elérni, fenntartani.

· Közúti közlekedési fegyelem megkövetelése:

Hiába alakítjuk ki a járművezetőkben az önkéntes jogkövetést, ha ezek után teljesen magukra hagyjuk őket (segítő jellegű)ellenőrzés nélkül. Ebből következőleg az ellenőrzés azonban nem mindig kell, hogy szankcióval párosuljon, ha a kívánt hatás enyhébb eszközök bevonásával is elérhető.

Véleményünk szerint azonban a jelen helyzetből, a magyarországi közlekedési morál általános állapotát is figyelembe véve érezhető elmozdulást - közlekedésbiztonsági értelemben - csak a szabályok betartására ösztönző, gyakorta szankciókat is alkalmazó, szigorú ellenőrzéssel lehet megvalósítani.

Eredményes munkavégzésről csak akkor beszélhetünk, ha a munkánk pozitív következménye, dokumentálhatóvá válik. A közlekedési fegyelem megkövetelése terén akkor mondhatjuk ki, hogy eredményes volt a tevékenységünk, ha ennek hatására az állampolgárok már nem csak a rendőr jelenléte miatt tartják be a szabályokat.

E magatartás megvalósulását nagymértékben elősegíti a rendőrség látványos fokozott beavatkozása, amikor egyre gyakrabban vonják felelősségre a közúton a szabályokat semmibe vevő autósokat. (kell: több ember, több technika, motiváltabb, felkészültebb állomány)

Az eredményes munkavégzést szükségképpen meg kell közelítenünk a felmerülő, és megoldandó probléma oldaláról is. Nevezetesen, hogy - technikai oldalról szemlélve is - még mindig túlzottan centralizált a problémafelvetés, valamint a megoldások kidolgozása. Erre a tényre eklatáns példaként említhető meg a közlekedésrendészeti, és közrendvédelmi szempontból is egyaránt nagy jelentőséggel bíró térfigyelő rendszer megalkotása, és kísérleti üzeme. Vitathatatlan, a kamerák preventív jellege, valamint a konkrét cselekményekkel kapcsolatos elfogások terén játszott szerepe jelentős. E rendszer autópályákon való telepítésének szükségszerűsége sem hagy kétséget maga után, hiszen elég, ha a (lehetséges) felhasználás tekintetében számba vesszük a nagy forgalmú utak folyamatos figyelésével járó előnyöket (torlódások esetén azonnali reagálás, balesetek helyszínén gyorsabb mentés, pontosabb helyzetkép, stb.), illetve az emberi erőforrástól független, objektív képet adó technikai rendszer adta lehetőségeket.


A fenti tevékenységek hosszan tartó - eredményes - gyakorlása után érhetjük el a korábbi fejezetben tárgyalt önkéntes jogkövetést a közlekedés terén, illetve ezek után szűnik meg az a látszólagos ellentmondás, ami a járművezetői felelősségtudat ébresztése, és a közúti közlekedési fegyelem megkövetelése c. fejezetekben jelenleg fennáll.


3., A közúti közlekedésbiztonság fenntartását, valamint javítását szolgáló technikai jellegű feladatok.

Jelen írásnak ez az a pontja, ahol a már korábban sokat hivatkozott együttműködést kell megvalósítani a balesetek számának, valamint a bekövetkezett balesetek súlyossági fokának csökkentése érdekében.

Nyilvánvaló tény, hogy a közlekedésbiztonsági helyzet alakulását az " ember - jármű - közlekedési környezet " hármasa határozza meg. Ebből kiindulva levezethető a közutak építőinek, kezelőinek felelőssége.

Célokat megfogalmazni ebben a témában, bizonyos fokú dilettantizmus lenne, akkor, amikor nem minden szakember rendelkezik építészeti, valamint közútkezelési szakismeretekkel. Az azonban mindenképp leszögezhető, hogy a rendőrség közlekedésbiztonságot erősítő tevékenységének megvalósításához szükséges:

· a jelen, és a jövő közlekedési tendenciáit is figyelembe véve korszerű burkolattal ellátott nagy forgalmi terhelést is elviselő gyorsforgalmi, illetve autópálya úthálózat bővítése,

· az utak tervezésekor a műtárgyak (fel)építését úgy végrehajtani, hogy az a későbbi bővítések alkalmával ne okozzon problémát, valamint plusz költséget,

· a korszerű forgalomszervezési ismereteket alapul véve mind több körforgalmi csomópont létesítése,

· a forgalomszámlálás rendszeressé, és technikailag egységessé tétele.

A közúti közlekedésen kívül azonban a vasúti közlekedésnél is van még tennivaló a közlekedésbiztonság terén is. A közút vasút szintbeni kereszteződésénél bekövetkezett balesetekkel kapcsolatosan jellemző probléma, hogy a sérülés foka, az esetek döntő többségében halálos kimenetelű, igen sok esetben pedig súlyos kimenetelű. Sajnos még most is gyakran találkozni olyan balesetekkel, amikor a járművezetők figyelmen kívül hagyják a vasúti átjáró tilos jelzését. Ezzel a problémával kapcsolatban megoldást jelenthet a vasúti átjáró közvetlen környezetében az útpályába épített optikai, vagy fizikai akadály, amely egyrészt erőteljesebben hívja



fel a járművezető figyelmét a veszélyre, másrészt viszont minden esetben lassításra kényszeríti a járművezetőt.

Természetesen e tárgyban is kiemelkedő jelentőséget tulajdonítunk a tudatformálásnak, amit - tekintettel a jelentős veszélyre - komoly visszatartó hatást kiváltó spotokkal, reklámokkal, óriásplakátokkal lehet elérni, ami helyenként lehet, hogy durva módon közvetíti a valóságot, azonban mindenképp ráébreszt a cselekmény veszélyes jellegére.


4., A közúti közlekedésnek - mint közlekedési ágnak - másik közlekedési ággal való kapcsolatán keresztül a közlekedésbiztonságra hatást gyakorló rendelkezések, intézkedések.

Napjainkban a közlekedési ágak teherviselését figyelembe véve egyre inkább megfigyelhető, hogyan növekszik a közúti árú-, és személyszállítás jelentősége. Sajnos azonban az utak állapota, valamint az újonnan építendő utak hossza nem képes kellően igazodni ehhez az elváráshoz, ami prognosztizálhatóan egyre inkább potenciális veszélyforrássá válik. Nem múlik el nap anélkül, hogy ne kapnánk hírt a tehergépkocsik, sőt egyre gyakrabban a nehéz tehergépkocsik által okozott közúti balesetekről. Figyelembe véve a gépjármű nemek közötti lényeges különbséget, gyakoribbá teszi a súlyos, valamint a halálos balesetek bekövetkezését.

Megoldást jelenthet e problémára a közúti árú fuvarozás vasútra, illetve vízi útra történő átterelése, amely jelentős előrelépést eredményezhet:

1. A környezetvédelem terén: a tehergépjárművek vasúti szállítása (ROLA) révén jelentősen lecsökken az erősen elhasználódott tehergépkocsik káros anyag kibocsátása, valamint a lecsökkent árútonna km-ek miatt lényegesen kevesebb lenne az autógumi, a motorolaj, valamint az egyéb szennyező anyagok felhasználása,

2. A közlekedésbiztonság terén a járművezetés során számottevő a vezető fáradtságából, elalvásából fakadó balesetek száma. A tehergépkocsik vasúti, illetve vízi szállítása alatt tud pihenni a jármű vezetője. Ennek következtében jelentősen csökken az ilyen, és hasonló jellegű balesetek bekövetkezése.

3. A nemzetgazdaság terén: a korszerű integrált árú szállítás jelentős megtakarítást eredményezhet gazdasági szempontból.

Ehhez az integrált (közút - vasút, közút - vízi út) szállítási ág fejlesztéséhez modernizálni, és az EU normákhoz kell alakítani a kikötőket, a speciális vasúti átrakókat, vasúti vagonokat.



5., Konkrét célok.

A fentiekben leírt tevékenységek végrehajtása mind csak eszköz lehet az alább vázolt közlekedésbiztonsági célok elérése érdekében. Ismét megjegyezni kívánjuk azt a korábban jelzett tényt, miszerint a magyar közlekedésbiztonság helyzete az elmúlt évek során oly eredményeket mutatott fel, melyek szinten tartása is komoly feladatként terheli majd az érintett rendőri állományt.

Ebből következik, hogy a jelen fejezetben megfogalmazott célok nagymértékben (majdnem teljes egészében) megegyeznek a korábban 2001. évi közlekedési akcióprogramban megfogalmazottakkal, azzal a kitétellel, hogy a középtávú tervek megvalósítása érdekben, a közlekedésben bekövetkezett jelentős változások, illetve változtatások miatt elengedhetetlenül szükséges lesz a 2036/1993. Korm. határozatban kihirdetett Nemzeti Közlekedésbiztonsági Program átértékelése, átdolgozása.

A fentiek alapján reális célként az alábbi eredmények elérése fogalmazható meg:

1. 2005-ig ne veszítsék többen életüket közlekedési baleset során, mint évi 1000 fő, 2010-ig pedig mint 800 fő,

2. 2005-ig ne szenvedjenek többen közlekedési balesetből fakadóan sérülést, mint 25000 fő, 2010-ig pedig mint 20000 fő,

3. 2005-ig az ezer balesetre jutó halálos áldozatok száma ne haladja meg a 60 főt, 2010-ig pedig az 50 főt,

4. 2005-ig évi 2200-nál több 14.életévét be nem töltött gyermek ne sérüljön meg, és 35-nél több 14.életévét be nem töltött gyermek ne haljon meg közlekedési balesetben, ezek a számok a sérültek tekintetében a 2000-et, az elhunytak tekintetében a 30-at ne haladják meg 2010-ig.

A rendőri tevékenység mindennapi megvalósulása során az állampolgárok szemszögéből mindenképp jótékony hatású lenne a jelenlegi image-t tekintve a balesetek helyszíni szemléjével, és vizsgálatával kapcsolatos tevékenységek során az adminisztráció csökkentése, így az ügyintézés gördülékenyebbé tétele, a törvényesség, és a szakszerűség szempontjainak messzemenő betartása mellett.

Az adminisztráció csökkentése mellett a rendőri munka gyakorlati alkalmazása során szükséges lenne a jelenlegi statisztikai adatgyűjtési - és bizonyos esetekben elemzési - rendszernek az egyszerűsítése, ami a balesetmegelőzés terén, valamint a konkrét parancsnoki elemző - értékelő munka kapcsán is megkönnyítené az erők, és eszközök optimálisabb kihasználását, a hatékonyabb munkavégzést.




Az alábbi baleseti okok tekinthetőek azon igazodási pontoknak, melyekben erősíteni kell a közlekedési szolgálat eredményességét a közlekedésbiztonság további erősítése érdekében:

· gyorshajtás,

· ittas állapotban, valamint drog hatása alatt történő vezetés,

· gyalogos, kerékpáros balesetek,

· segítségnyújtás elmulasztása, mint elkövetői magatartás a balesetek során,

· gyermekbalesetek (okozóként, és sértettként egyaránt).

Természetesen a felvázolt célok elérésére jelentős hatást gyakorolhat az előre meg nem jósolható technikai, gazdasági fejlődés üteme, mely alapeleme a közlekedésbiztonság mindennapi megvalósulásának.

• Házassági vagyonjog